Azok a hatvanas évek .

 Akivel beszélgettem  azt mondta nekem : Csodálatos tartalmas fiatalsága volt a 60-as években ,jó volt abban az időben Berényben fiatalnak lenni.

Ma már lassan a disznóvágást is elfelejtjük nemhogy a hozzá kapcsolódó hurkatáncolást. Virágné Tóth Margit erről az elfelejtett szórakozásról mesélt:  Kleer Erzsivel,Szilágyi Erzsivel,Hajdú Erzsivel és Szentes Erzsivel  jártak hurkát táncolni,maskarába öltöztek és énekelték: "Tudom disznót öltek,hurkát,kolbászt töltöttek. Ha nem adnak meghalok,ha adnak megmaradok."  Nagyon vígan teltek ezek az alkalmak.  Voltak más  huncutságok is , akkor is voltak a fiataloknak bolondos ötleteik,  Pl:a kapukat megcserélték , egyszer  még egy lovas kocsit is
feltettek az iskola  lapos tetejére /polgármesteri hivatal/ ,nagy feltűnést keltett , nem mindenkinek nyerte el  a tetszését ez a "remek ötlet."

Virágné a szilveszteri bulikra is szívesen emlékezik, imádott táncolni,mulatni,most is szeretne csak már sajnos a lábai nem engedik. Lebontották már a Nagy utcai kishídnál levű házukat amiben olyan jó bulikat tartottak éveken keresztül. Lovászné Szalai Ilonkával átrendezték az egész házat, ide-oda tologatták a bútorokat, hogy mindenki elférjen. Ilonka anyukája Marika néni sütötte a rétest, disznóvágás után voltak,volt hurka, kolbász, főztek kocsonyát. Amolyan batyus bál féle volt,a  vendégek is hoztak ételt- italt,egymást kínálták,közösen fogyasztottak el mindent. Olyan is volt, hogy madzagot kötöttek fel a mennyezet alá  arra akasztották a hurkát kolbászt,ki-ki kedvére onnan falatozhatott belőle. Öregek ,fiatalok  együtt mulattak,énekeltek,szólt a  lemezjátszó arra táncoltak. Ha bezárt a kocsma némelyik vendég náluk kötött ki , ott köszöntötte az Új Esztendőt,még Hőgyésztől és Szakadátról is jöttek  hozzáju szilveszterezni, olyan is volt,hogy hetvenen voltak. A nagy utcai sarok egy nagyon összetartó közösség volt,figyeltek egymásra, szívesen töltötték együtt a szabadidejüket.

 Jól sikerült házibulikat elevenít fel Manhaltné Axt Liszka:  málnaszörppel,borral és süteménnyel kínálták a vendégeket,magnó szolgáltatta a zenét arra táncoltak. Akkor is volt aki nem ismerte a mértéket,így fordult elő hogy egy fiatalember nem vette észre az idő múlását és reggel nyolc körül az kezdte énekelni a többiek derültségére:"Az idő esteledett ,valaki rám nevetett"

Az emberek szívesen emlékeznek ezekre az időkre ,vagy inkább a fiatalságukra?   fiatalon minden könnyebb,de ezt már csak akkor vesszük észre ha elszaladtak felettünk az évek.

Azok a hatvanas évek

Akivel beszélgettem  azt mondta nekem : Csodálatos tartalmas fiatalsága volt a 60-as években ,jó volt abban az időben Berényben fiatalnak lenni.

A szüreti napra nagy lelkesedéssel és sok munkával  készültek. Erre az alkalomra kölcsönkapták a TSZ-től  a munkára használt lovakat és lovas kocsikat, krepp papírral szépen feldíszítették és így járták végig a falu utcáit. A kultúrháztól indult  a menet, végigmentek az Iskola utcán,Kálvária alsó majd felső során,Nagy utca után az Ady utcában folytatódott a menet, Tilos /Petőfi u/ , Kis utca /Kossuth u/ következett , onnan tértek vissza az Iskola utcába  ,a kultúrházhoz. Elől mentek lóháton a legények, utánuk a bíró és a bíróné a legszebb támlás ülésű kocsin,a csősz fiúk és lányok nyolcan-tízen, hosszú  kocsin utaztak, a sort a cigányok zárták.
Egyik szüreti napra Lizák Ferencné Eszenyi  llonka emlékezik,ő is  volt a bíróné, rózsás szoknyában, sötét mellényben, fehér blúzban és kötényben, férje  volt a bíró fekete ruhában ,csizmában, árvalányhajas kalapban, fiatalon elegánsan. A csősz fiuk ruhája annyiban különbözött a bíróétól ,hogy az ő kalapjukra  nemzeti színű szalag volt kötve. A csőszlányok ruhájáról Juhász Andrásné Balázs Terike mesélt, magyar lányos ruhájuk volt,de akkor nem lehetett a boltba elszaladni anyagot venni a ruhához,kevés pénze volt az embereknek és azt nagyon be kellett osztani,de mindenkinek volt lepedője,így aki nem tudott vásznat venni,kivette az ágyból a lepedőt, abból lett a szoknya.  A lepedő  keskenyebb oldalát összevarrták,ketté hajtották, hogy egy rövidebb és a egy hosszabb rész legyen, így lett egy alsó és egy felső szoknya, a hajtásnál gumiházat varrtak, a hosszabb  felső szoknyát  nemzetiszínű szalaggal díszítették,bál után szétbontották és mehetett vissza a lepedő az ágyba.  Visszatérve a szüreti felvonulásra,említettem ,hogy a menetet a cigányok zárták,Nemesné Molnár Boriska is beöltözött ,nővére régi rózsás pongyoláját vette fel, fonott babakocsiban még egy játék babát is  végig tolt a falun. Öltözködésnél  Virágné Tóth Margit volt a segítségére aki nézte-nézte , egyszer megszólalt "itt valami hiányzik "azzal könyékig benyúlt a kályhába ,kivett egy marék kormot, jól összekente  Boriskát és a játék babát  "Így már tökéletes" mondta, olyan jól sikerült a jelmez ,hogy Stehler Liszka néni el akarta zavarni ,nem értette mit keresnek az idegenek a KISZ-esek közt ,csak akkor ismerte fel mikor oda ment hozzá.  Orsósné Eszenyi Julika is felelevenített egy régi szüreti felvonulást,ő és testvére Eszenyi  Imre- Pirke, volt a cigány házaspár, rossz cipőbe, rongyos ruhába öltöztek,egy játék pólyás babát is vitt , gyerekek is voltak  körülötte beöltözve de sajnos   a nevükre már nem emlékszik. Egy rossz kocsin utaztak aminek a kerekeit megcserélték,az első került hátra , a kocsit teledobálták mindenféle ócskasággal,a kocsis Szilágyi Vince volt aki a játék kedvéért végig morogta az utat. A menet több helyen megállt ,ilyenkor a csőszlányok és legények táncoltak,Julika meg kéregetett "Jó emberek,ha Istent és embert  ismernek segítsenek!  Itt vagyok egy csomó rajkóval, éhesek,szoptatni is kéne már de nem tudok, az uram nem kap munkát,adjanak valamit !",előadását nagy kacagás kísérte,süteménnyel és kaláccsal kínálták az utcabeliek a felvonulókat és egymást,mert ahogy haladtak a falu lakói csatlakoztak hozzájuk, így egyre hosszabb  volt a menet.  Visszatérve a kultúrházhoz  megkezdődött a bál .A csőszfiúk és lányok körbeálltak, kör közepén a bíró és a bíróné  megnyitotta a táncot amihez lassan a többiek is csatlakoztak,az első csárdás amire táncoltak így kezdődött"Szüretelik már a kadarkát,teleszedem kendőm a tarkát,,délutántól másnap reggelig tartott a mulatság.  A termet bál előtti napon díszítették,nagyon sok munkával járt,de szívesen csinálták és   nagyon szép volt,négyzetrácsosan drótokat húztak a mennyezet alá,ezt  bevonták krepp papírral,erre akasztották a drótok találkozásánál a szőlőt ,virágot de sárgarépát is tettek rá ,a gyümölcsöt,zöldséget a falu lakói adták össze. Középen volt egy szépen feldíszített  kosár ,ez volt a legértékesebb ,a csőszlányok vigyáztak nehogy valaki "ellopja , vagy szőlőt lopjon",akit elkaptak bíró elé vitték,aki kiszabta a büntetést ami lopott szőlőfürt nagyságától  függött . Volt aki pénzbírságot  kapott, de leginkább más büntetést találtak  ki Pl :csárdást kellett járnia és a bálozók körülállták, vagy fenékre verést mértek ki rá ,kiválasztották a végrehajtót a többiek nagy derültségére,aki a csapásokat kapta közben kiáltozott "Komám ne nagyot üss". Csőszök csak az ajtóig foghatták el a tolvajt,az udvarra nem mehettek utána,éjfél után már mindenki kedvére eszegethetett a felakasztott szőlőből.

Nagyon jók és emlékezetesek voltak ezek a mulatságok. de volt más szórakozás is ,arról majd legközelebb írok.

                                                                                                                            Folytatom:                              

2006. augusztus 26.-án szeretve tisztelt plébánosunk, falunk díszpolgára Hopp Ferenc elköltözött a földi életétől.
      Gitta néni ápolta Őt nagy betegségében, tőle tudjuk, hogy amilyen szépen csendesen élt, olyan békésen hagyta el ezt a világot.
      

Hívő ember tudja, hogy az atya sok- sok áldozatos és alázatos munkával eltöltött élet után haza érkezett. Tíz év telt el,de még  mindig fájó szeretettel gondolok rá. Plébános úr életem egy nehéz időszakában volt vigasztaló támaszom,meghallgatott, bölcs tanácsaival erőt adott. Emlékszem az első egyház-vezetőségi gyűlésre, amit nélküle tartottunk,mindig az ajtót néztem, vártam mikor lép ki rajta mosolyogva, köszönt minket halk szavával, mint annyi éven keresztül, de Ő nem jött, tudtam, hogy nem jöhet és mégis nagyon fájt,ahogy a lépcsőn mentem le, visszanéztem, hisz annyiszor elkísért odáig, még ott is beszélgettünk,felnéztem rá a szó minden értelmében, de már sajnos nem állt ott. Templomba, ha megyek már a bejáratnál fogad kitárt karokkal,csak az emléktáblát láthatom, de tudom, ott van velünk. Olyan sokat tett ennek a falunak az egyházközösségéért. A templomunkat kívül- belül tatarozták, a szobrokat aranyozták, fűtést szereltek, új harang került a toronyba, plébánia hivatal új kerítést kapott, mindezt azon rövid idő alatt, amíg Berényben szolgált. Egész életében nagyon szerényen élt, Gitta néni elmondta, ha valamit venni kellett volna saját részére, az volt a felelet: ” jó még a régi” Neki jó volt a megtalpalt cipő, a megfoltozott ruha, de az összespórolt pénzéből új tetőt kapott a templomunk, beszigeteltette és új ablakot tetetett a mostanra elárvult paplakra, rászoruló ember soha nem kopogott hozzá hiába. Mindig másokért élt. Életének azt a részét ismerem, amit itt töltött nálunk, de tudom akárhol szolgált mindenhol ugyanolyan szorgalommal és tevékenyen végezte munkáját.

            Azt szoktam mondani :  ki ismerte szerette, aki nem szerette az nem is ismerte.

Megköszönöm az Úrnak, hogy Berénybe vezérelte Hopp Ferenc áldozópapot, köszönöm azt a 16 évet, amit velünk töltött és köszönöm, hogy ismerhettem.

Drága Plébános Úr emléke szívembe örökké megmarad.