A Diósberényi  Német Nemzetiségi Önkormányzat emléktáblát állított a 1946-48 között vagyonuktól megfosztott ,hazájukból elűzött 567 diósberényi német nemzetiségű lakosok emlékére. "Isten veled hazánk"
A Diósberényi Német Nemzetiségi  önkormányzat emléktáblát állított a 12 "Málenkij robotra"elhurcolt diósberényi lakosok emlékére."Egyetlen bűnük a származásuk volt"
2017.február 25. 14 óra.      Diósberényi temetőben felállított  két  emléktábla avató és koszorúzási ünnepségére hívtak,sokan voltunk,sokan akik nem akarják elfelejteni azt a bűnt amit az ártatlan emberek, a falu ellen elkövettek. Emlékezzünk ! 567 embert elűztek otthonaikból, többet mint ahányan ma itt élünk,az itt maradott svábok jogfosztottak lettek akiknek nem volt hazájuk,a politikusok döntöttek,az ártatlanok szenvedtek. Vajon mit éreztek azok az emberek,akiknek egy élet munkáját egy batyuba kellet összecsomagolni? ennyit vihettek magukkal,sokuknak végig kellett nézni ahogy mások veszik birtokba javaikat míg őket embertelen körülmények közé kényszerítették addig, míg jött a vagon ami végleg elvitte hazájából. A fájdalom, a tehetetlenség, a bizonytalan jövő ,hogy lehetett ezt elviselni ? kérdezem ,mi most  mit éreznék ilyen  helyzetben?. Háborút nem ők akarták,nem ők akarták fiaikat,férjeiket,édesapjukat elveszíteni,belekényszerítették őket,és utána mégis őket büntették,ártatlanul bűnhődni az a legnagyobb büntetés. 1945-ben  12 diósberényi fiatalt  elhurcoltak
 Oroszországba,azt mondják szerencsések vagyunk mert az akkori bírónak, Horn Antalnak volt bátorsága értesíteni az embereket,akik szaladtak,menekültek  mielőtt bekerítették a falut. De vajon az a 12 család akinek szeretteiről évekig semmit nem tudtak ,hogy élték ezt át? azok a családok akikhez nem tértek haza az elhurcoltak? azok a gyerekek akik apa nélkül nőttek fel mert az erős édesapjukat,a család támaszát elvette az orosz bánya,az éhség a betegség?   Az ünnepségen Wilhelm János  alpolgármester és mint a  német nemzetiségi önkormányzat képviselője köszöntötte az egybegyűlteket,  Szabó József esperes megáldotta az emléktáblákat,Tillmann András László polgármester ünnepi beszéddel emlékezett  a kitelepítettekre és az elhurcoltakra.  Manhalt Zoltán a német nemzetiségi önkormányzat,Tillmann András László polgármester az önkormányzat,Zei Ramóna a
nemzetiségi óvoda,Genszler László és Genszler Andrea a helyi vállalkozók egyesülete nevében koszorút ,családtagok,ismerősök virágokat helyeztek el az emlékműnél. A koszorúzásnál két kisgyermek  Manhalt Lisa és Reining Máté segédkezett.  A szakadáti német hagyományőrző kórus műsorával zárult a megemlékezés a temetőben.  Az ünnepség a művelődési házban folytatódott. Könyvtári estékre meghívott Havasi János Oroszországban,a bányák,a barakkok környékén  forgatott kisfilmét ,valamint  az Orosz bányákat megjárt, azt a szenvedést túlélő három szakadáti asszony kisfilmjét,emlékezéseiket  láthattuk azokról a kegyetlen évekről. A filmvetítést követően egy kis harapnivalóval és kötetlen beszélgetéssel zárult  a megemlékezés.

 Emlékezzünk! Emlékezzünk és imádkozzunk,hogy ez soha ne történhessen meg újra!