1960 -ban költöztünk az Ady Endre utca 11-be, ott töltöttem a gyermekkoromat, amikor férjhez mentem csak pár házzal költöztem tovább a 16-ba. Apukám egyszer azt mondta "régen az emberek  nem csak a falujukhoz az utcájukhoz is ragaszkodtak", talán én is ebből a fajtából vagyok mert bár költöztem  párszor, csak egyszer hagytam el az utcámat, Kis utcában(Kossuth) laktam nyolc évig és újra vissza tértem az Adyba,meg sem fordult a fejembe ,hogy  másik utcába költözzek,úgy érzem itt, otthon vagyok. Ismerem ennek az utcának minden fáját,bokrát hisz annyiszor tapostam végig az utjait. Ha elmegyek egy ház előtt, nem csak az ott lakót látom ,eszembe jut az is aki ott élt, a lebontott házak gazdái, Makrai Trézsi néni ,a libái olyan szépen lelegelték az udvart,hogy a fűnyíró olyan szép  munkát nem csinál, sarki Krémer kocsma, ahol a lakodalmakat tartották, Krémer Boris néni megmutatta a gramofonját az egyik nagyteremben ,Minker Liszka néni, nagyon szép pacskereket kötött, olyan szép,sokszínű magas dáliái talán csak a Kovács Aranka néninek voltak.
 Tóthék háza,barátnőmmel  Margittal de sokat játszottunk itt, ,Klambauer Mári néni sovány alakját ma is magam előtt látom, mindig olyan rendben tartotta a portáját. Tóth Gyuri bácsi házának kertjében volt a Hőgyészi  Theilinger asztalos műhelye ,ő készítette nekünk a méterrudat aminek egyik oldalán a decimétert, a másikon a centiméter jelöltök piros és kék festékkel. A kishíd melletti odvas fa, amin olyan jó volt játszani iskola után,egyszer a füzetem beleesett a vízbe ahogy az ágak közt bujkáltam. Ez az én utcám ,aminek nem csak a jelene a multja is az enyém,mennyi-mennyi emlék.