Amíg fiatal voltam keveset foglalkoztam azzal ,hogy éltek régebben az emberek Berényben, pedig ha akkor érdeklődök sokkal többet tudok meg,de egy fiatal másképp gondolkodik,az idő elszállt , ahogy az éveim száma szaporodott úgy kezdett egyre jobban érdekelni a múlt. Pár évvel ezelőtt én is a Szantal tánccsoport tagja voltam,talán ez késztetett arra ,hogy a régi tánccsoportok után érdeklődjek,ebből a kíváncsiságból született meg 2007.februárban a Berényi újságban megjelent írásom. Ezt szeretném most megosztani,azzal aki velem együtt szívesen hall egy más korszakról,egy más világról.
Azok a hatvanas évek.
A hatvanas években nem csak táncoltak hanem színielőadást is tartottak, volt zenekar,énekkar és rögbi csapat is. A fiatalokat a KISZ szervezet 
fogta össze, többek közt egykori szervezőtitkárral Naszódiné Túri Marikával ,a kultúrfelelőssel Nemesné Molnár Boriskával beszélgettem. A mai orvosi rendelő helyén volt a KISZ helység, társadalmi munkát végeztek a fiatalok ,abból vették a berendezést,árokásást vállaltak, abból lett húsz szék,két állófogas és egy íróasztal, tíz hold kukorica kétszeri kapálását vállalták,ebből kapott minden KISZ -tag egy könyvet, a maradék pénz a közös kasszába folyt be,ebből társasjátékot magnót vettek. A szervezetnek megvoltak a kötelező feladatai,március 15.-én, április 1.-én,május 1-én, augusztus 20.-án,november 7.-én kulturális műsort kellett bemutatni. Ilyenkor énekeltek,táncoltak,színdarabbal készültek nagy lelkesedéssel, és nagy sikerük is volt. Voltak kötelező továbbképzések, Marika Pécsre járt, az ott tanult egy színdarabot ami egy kutya harapásáról szólt, betanulták és nagy sikerrel adták elő. A szereplők közül említeném azokat akik már nincsenek közöttünk de talán van aki még emlékszik rájuk:Hizlinger János,Eszenyi Pirke, Nagy Ernő. A másik színdarab "Lepsénynél még megvolt" szintén nagyon nagy siker volt. Műsoros esteket tartottak,egy-egy ilyen alkalom
mal három egyfelvonásost mutattak be. A berényi közönség mindig nagy tapssal jutalmazta őket.Boriska télen Bonyhádon,nyáron Domboriban volt továbbképzésen, emlékei szerint inkább volt nyaralás mint képzés,ezeken az utakon nagyon jól érezték magukat. A KISZ számukra nem politikát jelentett hanem egy összetartó közösséget,ők egyszerűen csak fiatalok voltak,vidámak, jól érezték magukat. A különböző népcsoportok között is békesség volt, nem foglakoztak azzal kit honnan sodort ide a sors,igazi jó közösség kovácsolódott össze. Moziba jártak,
Gyergyákné Mariska néni tudta kit-ki mellé kell ültetni,megvolt mindenkinek a moziban a bérelt helye. A tánccsoport tagjai többször változtak,idősebbek kiléptek fiatalabbak jöttek,ugyanazokkal a problémákkal küszködtek mint utódaik, a fiúk már akkor sem szerettek úgy táncolni minta lányok. Az egyik csoport akiről egy képet is megőrzött Boriska 1961 május 1.-én készült. 
Molnár Bori, Papp Ica, Béber Ilona, Minker Boriska, Győrfi Irén, Szentes Ida, Pásztor Panni, Túri Marika látható. Piros mintás szoknyában fehér buggyos ujjú blúzban táncoltak. Marika úgy emlékszik volt pártájuk és piros zsinórral összefogott mellénykéjük is. Táncokat Szügyi Erzsébet tanította be, "Zöld a kukorica Kati,mikor harmatos a levele Kati" énekelték és táncoltak rá.
Rozgonyi Mártonné tanítónő színdarabot és verseket is tanított amit Lizákné Eszenyi Ilonka és barátai a 
"Szabadföld téli esték" alatt mutattak be, általában szerdai napokon. Az itt tanultakat adta át Ilonka néni később a nála fiatalabbaknak, két kicsi gyereke mellett nem tudott a próbákra eljárni a fiatalok mentek a Rákóczi u 21.sz. kicsi házhoz, többek közt a "Ritka árpa ritka búza ritka rozs "kezdetű nótára ropták a táncot.
Hugyecz Istvánné Mária óvónéni nagyon sokáig fogta össze a fiatalokat és segítette őket a kulturális programoknál. Riba Gyula is az ő segítség
ével tanult Sárközi és Kalocsai táncokat, Gyuszi nem csak a Berényi
tánccsoportban táncolt, 1963-66-ig a Sárközi népi együttes tagja volt,valamint a Szekszárdi Ipari Iskola tánccsoportjában is táncolt,az onnan hozott koreográfiát itthon is megtanulták. Fiúk-lányok "Sárpilisen nincs ártézi kút....Az Iregi kocsmában szól a muzsika... Kalocsai lányok mi lesz veletek..." kezdetű nótákra pörögtek-forogtak, 1965-66-ban csak fiuk Kónyi verbunkot táncoltak. Lovászné Szalai Ilonka orosz táncról mesélt amit testvére Juliska segítségével tanultak meg hat évesen Varga
Ancsával . Nagy sikerrel mutatták be fiú ruhában,csizmában ,kucsmával a fejükön ezt a guggolós táncot. Tamásiban és Szekszárdon is szerepeltek
,Iregszemcsei fellépését az tette felejthetetlenné ,hogy egyet dobbantott és a színpad beszakadt ,Ancsa kirántotta a deszkák közül és járták tovább,fergeteges sikerük volt. Volt saját készítésű táncos ruhájuk, nemzetiszínű szalaggal díszített fehér szoknya,fehér blúz,piros mellény és kötény amit a párta tett teljessé. Kalaznóról kölcsönkért virágos kötényben és fodros szoknyában is többször felléptek,általában Juhszné Balázs Terikével mentek Dénes atyához
ruhákért aki egy kis rendrakás fejében szívesen oda adta . Ők már nem csak énekszóra muzsikaszóra is táncoltak,ezekben az időkben sokan játszottak valamilyen hangszeren. A KISZ zenekarban Ziener János
szaxafonon, Szabó Lajos harmonikán és pozánon/ tölcséres fúvókájú hangszer/,Beréti Árpád pisztonon, egy nagyon jó dobosu
k volt Szentes Bözsi. A Szentes család hegedűv
el,harmonikával és dobbal egy egész zenekart alkotott,sokat harmonikázott Gyergyák Laci is. A fiatalok minden hétvégén összejöttek,rendzavarókat nem tűrték meg maguk között, a szülők is szigorúbbak voltak ,aki nem jól viselkedett vagy nem segített eleget otthon azt nem engedték el szórakozni. Nagyon sokat táncoltak,mindig volt valaki aki előkapta a hangszerét és játszott,de a jókedvhez elég volt egy rossz magnó vagy lemez játszó is,lemezeket sokszor otthonról hozták. Azt mindenki elmondta akivel beszélgettem
"Csodálatos ,tartalmas fiatalságuk volt, jó volt abban az időben Berényben fiatalnak lenni"
Volt még szilveszteri buli és szüreti bál is, de arról majd legközelebb .
Folytatom:
