Nem tudok úgy gondolni anyák napjára, hogy ne jutna eszembe drága nagymamám, aki végtelen szeretettel és türelemmel vette körül gyermekeit, unokáit,ezt a szeretetet és türelmet tanította meg lányainak. Remélem, nekem is sikerült tovább adni a lányaimnak ezt az örökséget amit a Mama ránk hagyott,hogy milyennek kell lennie egy jó édesanyának, nagymamának.

Szeretek hazamenni, mert azt mondják: „ott ahol él Anyám, ott van az én hazám”. Csodálatos dolog, ha valakit szerető édesanya vár ,az  tudja csak igazán, milyen jó nekünk, aki már nem ölelheti magához az édesanyját. Tudom, mások is azt érzik, amit én, hogy az én anyám a legjobb a világon. Mindenki a saját édesanyját ismeri, szereti és tiszteli, az igazi édesanya szíve minden dobbanásával a gyermeke érdekeit nézi saját magáról megfeledkezve. Édesanyám a barátnőm, a bizalmasom, majd hatvan  éve a segítőm, Ő az, akiben sohasem csalódom, jóban - rosszban támaszom, akinek mindig volt  ideje, ha nekem szükségem volt rá. Most amikor ereje alig van, még most sem magára gondol, mindig rám. hányszor hallom tőle: „kislányom, megcsinálom amit tudok, csináld csak a dolgod, neked több van”. Pedig soha nem tudom visszaadni azt a segítséget, amit tőle kaptam. Szavakkal nem lehet elmondani, amit érzek, mert erre nincsenek elég szép szavak,csak azt mondhatom el anyák napján, amit az év minden napján el kell mondanom:

                 ÉDESANYÁM, KÖSZÖNÖM HOGY VAGY NEKEM.