Kanter József 1932.09.27.-én született Szakadáton,három lány és egy fiú testvér után ötödik gyermekként érkezett a családba.  Akkor az  általános iskola hat osztályos volt. az ő korosztálya volt az első aki a változtatás után már nyolc osztályt végzett. Tovább szeretett volna tanulni,az volt az álma ,hogy kántortanító legyen,édesapja  megígérte, hogy tanulhat,de az élet nem mindig  úgy alakul ahogy eltervezik. Nővére férje meghalt  a háborúban,özvegyen hazaköltözött három kisgyermekkel a  szülői házba/  Iskola u 146 /  Kenyérkereset után kellett nézni,nem volt pénz iskolára, nehéz évek voltak,a háború ,majd a kitelepítés jött,sváb származásúnak lenni amúgy sem volt jó ajánlólevél a továbbtanulásnál, így Komlóra ment ipari tanulónak,kőműves lett.  Pécsi építőipari cégnél helyezkedett el , majd a munkahelye  javaslatára Pestre ment technikumba,művezető lett. Tizenegy évig dolgozott a baranyai cégnél, második egyben utolsó munkahelye a Székesfehérvári Alba Regia Állami Építőipari vállalat volt, Sárbogárd és vidékén volt művezető. Huszonnyolc év után megszűnt a vállalat,még csak 58 éves volt,a vezérigazgató közölte vele ,hogy sajnálja de nem tudnak munkát biztosítani számára,felajánlotta a  sok éves  jó munkájáért jutalomként a nyugdíjkorhatár eléréséig megkapja a teljes fizetést, elfogadta és azóta itthon van. Sok éven keresztül dolgozott távol az otthonától mégsem akarta soha elhagyni szeretett szülőfaluját,nagyon sajnálja, hogy a fiatalság számára nincs megfelelő jövő a kisfalvakban.   Fiatal éveire így emlékszi vissza: A kitelepítés őket is érintette,nagyapja lábbetegsége miatt nem volt kitelepíthető,nem vitték őket el az országból de a házukat el kellett hagyniuk, egy nyarat töltöttek, Krémer János nagybátyjáékkal  aki  a falu postamestere volt. Télre  a dupla utcában kaptak egy rossz zsuppos házat, egy évet töltöttek ott, utána az Iskola  168-ba költöztek jobb körülmények közé,sajnos a házat nem lehetett megvenni,újra  költöztek a Rákóczi utcába.  A másik megpróbáltatás a család számára  málenkij robot volt, nagy fájdalomukra  Margit nővérét is elhurcolták,sajnos ő már  nem térhetett haza ,Oroszföldben pihen.1957.ben vette feleségül Krémer Terézt,a szép esküvői öltönyhöz nagybátya Amerikából küldte a szövetet , Berényi szabó  Dorn Miklós  varrta meg. Élete legnehezebb és egyben legboldogabb időszaka következett, a legnehezebb mert nem volt semmijük,házat vehettek volna de csak nagyon rossz volt eladó,sok munkába és pénzbe került volna rendbetenni, akkor is csak egy  öreg ház maradt volna. Úgy döntöttek inkább építkeznek,szebbet,modernebbet akartak,1960-ban  kezdték építeni  a házukat, Ady u.235. amiben  ma is  élnek, nagyon nehéz volt  hétköznap  munkahelyen ,hétvégén a házépítésnél helyt állni. Legnagyobb boldogságot jelentette számára ezekben az években  az esküvője, majd két fia, György és Imre születése. Fiainak is mindig a tanulás fontosságát tanította, ő nem a szíve szerint válaszhatott hivatást,lazt szerette volna hogy a fiainak jobb legyen. A tanulás utáni  hiányérzet mindig  megmaradt benne, talán ez a hiányérzet  ihlette az írásra. A családban megvolt a hajlam a verselésre,nagybátyja Krémer János schpruchsager /vőfély/ volt a lakodalmakban,minden esküvőn más szöveget  írt  és mondott el a házasulandókhoz igazítva, ezt a posztot örökölte meg tőle,így a rímelés  nem volt idegen számára. 60-as években jött egy felszólítás , fogjanak tollat  a német érzületű emberek ha úgy érzik van mondanivalójuk.

Munkája miatt sokat volt távol a családtól,hetelt mint oly sok családapa akkoriban,az egyedül töltött estéken születtek a gondoltok amit papírra vetett. Első két versét adta be a pályázatra ,jó helyezést ért el,megjelentették  a  Naue cajtung-ban  és a Magyarországi német nemzetiségi antológiában is. Egy - két évre rá prózával lehetett  pályázni, Sautüriz in Sagetaler  címú írása I. helyezett lett , Pécsi Német nemzetiségi  Tv tájszólásban közvetítette, ezután egyre jöttek az ihletek,77 verset írt, 16 prózát, 4 drámát, anekdotákat.  Országos német kissebségi önkormányzat támogatásával 1990-ben és 1995-ben jelent meg verseskötete 400-400 példányban. Támogatás feltétele volt,hogy a felét  német nemzetiségi  iskoláknak adja.  Nagyon szereti a természetet, verseskötetében is a négy évszakhoz , az évszakban található ünnepekhez ,népszokásokhoz  igazította  a tartalmat. Verseket  mindig németül írta,később ahogy egyre több magyar ajkú  hallgatója lett, felkérésre két nyelven adta elő őket. Húsvétkor,karácsonykor éveken keresztül megjelentek a versei a  német újságban ,kalendáriumokban,  más szerzőkkel közös könyvben is. 2001-ben Megyei kitüntetést kapott a  nemzetiségi munkájáért .2011-ben díszpolgári oklevelet  Szakadát községért  tett munkájáért.2012-ben  Budapesten felnőtt vers kategóriában, magyar nyelven  írt versével ért el kimagasló eredményt. Felkérésre  személyre szóló verset is írt , születésnapra, Berecz Tibor Szakadáti fiatal diakónusszentelése tiszteletére. Templomban sokat segített , de már nem tud mindig elmenni ,hosszú az út számára ,régebben ha lenézett a kórusról szinte maga előtt látta a múltat,az ünnepi viseletes lányok csoportját,a falu lakóitól zsúfolt padokat,mindenkinek megvolt a helye,fájdalmas látni ez elmúlást,az üres padsorokat. Úgy érzi  nyugdíjas, munkában-írásban egyaránt,ritkán ír,bár szellemileg  friss  a lábai már nem bírják az állást,csak kis sétát,"szerencsére feleségem  sokkal fiatalabb, megcsinál mindent amit már én nem tudok" mondja vidáman. 

Kanter Józsefné Krémer Teréz 1939.12.21.Szakadáton  született nagyszülői házban/ Fő u.  26/. Egy bátyja van aki Budapesten  él. Nagyapja  Amerikába ment dolgozni, annyi pénzel tért haza, hogy új házat épített , már a téglát is megvette az istállókhoz mikor jött a kitelepítés,mindent otthagyva menekültek Kajdacsra, tudták, hogy őket is vinnék, nem akarták elhagyni az országot,a hazájukat.  Három év után  visszaköltöztek Szakadátra ,a nagypapa beállt a TSZ-be így kaptak egy rossz házat /Kossuth u.131./ Nagyszülei mindig arra  vágytak- vártak, hogy egyszer sikerül visszaköltözni a saját házukba ,sajnos nem lehetett, nagy bánatuk és soha meg nem szűnő fájdalmuk volt,hogy a sok munkájuk kárba veszett. Sorscsapások ezzel nem értek véget, Rézi Néni csak öt éves volt mikor édesapját és édesanyát elvitték Oroszországba, málenkij robotra,szétszakították a családot. Volt olyan falubeli  aki betegsége miatt egy év múlva haza jött, hozták a szomorú hírt ,hogy édesanyja meghalt,soha nem láthatta viszont szeretteit,édesanya nélkül maradt két kisgyermek. Édesapja három év után teljesen legyengülve, csont soványan ért haza. Rézi nénit és testvérét   édesapjuk a nagyszülők segítségével nevelte. Iskolái után a föld, az állatok adtak munkát számára. 1957.05.11.én férjhez ment Kanter Józsefhez, szombaton volt a polgári esküvő amihez még nem vette fel a fehér ruhát, sötétkék kiskosztümben állt az anyakönyvezető elé. Már szombat este volt egy kis mulatság,  ezen csak kevesen a lakodalom előkészítői vettek részt. Akkori szokás szerint vasárnap délután  volt a templomi esküvő, és a lakodalom a szülői háznál/ Kossuth u.131/ . 80-an  családi körben ünnepeltek  ,akkor a családok sokkal népesebbek voltak,sok közeli rokon élt a faluban. 1959.09.01  megszületett György, 1964.08.02. Imre .Életét a háztartás, gyermeknevelés töltötte ki,mire a gyerekek megnőttek nagyszülei megöregedtek, csak bedolgozói állást tudott vállalni ,hogy idős nagyszüleit gondozni tudja. Két évig volt a Gyönki varrodában ,majd fél évig volt munkanélküli segélyen  nyugdíjazásáig. Sajnálatára a családból már alig vannak Szakadáton, meghaltak,vagy elvitte őket az élet máshová ,György fia Budapesten él,Imre  és családja  Szekszárdon,két fia született.  Rézi néni még nagyon aktív,Német nemzetiségi hagyományőrző énekkar tagja 25 éve,idősklub tánccsoportjában "szaki-mamik " szintén lelkesen részt vesz.

 Kívánok mindkettőjüknek jó egészséget.

 Köszönöm a beszélgetést:Takács Józsefné

2016.04.05.