Amri néni ma is úgy érzi élete legszebb napja volt 1951.november 11. mikor Schäffer Andrással összeházasodtak. Nagy volt a szegénység, nem csak az esküvői ruhát de még a karikagyűrűt is kölcsönkérték, a lakodalomhoz viszont ragaszkodtak. Bátyjával  Ritterwald Jánossal egy napon volt az esküvőjük,ők nem akartak lakodalmat,szerették volna lebeszélni, ígértek neki flanel ruhát, magas szárú cipőt, de nem engedtek, a lakodalom számukra nagyon fontos volt. Kipakolták a házat, az üres szobákban felállították az asztalokat, padokat, Hőgyészről jöttek a zenészek. Minden finomságot, amit akkor megengedhettek maguknak az aszaltra került, volt torta is, de inkább a kuglóf volt a lakodalmak édessége. Reggel 6-kor még táncoltak, már akartak meszelni, mert egy –egy lakodalomnál csak meszelés után vitték vissza a bútorokat. Esküvő után a férje szüleihez költözött, nagyon szép emlékei vannak arról az időről, anyósa nagyon jó asszony volt, olyan volt számára, mint az édesanyja, soha nem ment el otthonról úgy, hogy nem köszönt el tőle. Teljes volt boldogság számára mikor igazi család lettek, megszülettek a gyermekeik, 1952 Márta,57-ben   Éva lánya, anyósa vigyázott a gyerekekre, míg ő a Tsz-ben dolgozott. Nagycsalád vette körül, anyósa, apósa, annak testvére Erzsébet is velük élt ,a mesélős dédi, ahogy a lányai nevezték. András bácsi kőműves volt, járta az országot, sokszor két hétig sem tudott hazajönni. Nagyon jó ember volt, nagyon boldog volt házasságuk,szeretetben éltek. Férje soha nem akart senkit megbántani, ha Amri néni panaszkodott, hogy a lányok nagyon elevenek, dorgálja meg őket akkor is csak annyit mondott, nem fogja bántani őket mikor olyan ritkán, van velük. 55 évesen nyugdíjas lett. 2001.novemberben lett volna az 50. házassági évfordulójuk, András bácsi be akarta pótolni a mulasztást az évfordulóra, hisz ennyi év alatt sem került karikagyűrű Amri néni ujjára. A sors másképp döntött, bekerült a kórházba ahol tíz napig volt,sajnos nem jött többet haza, február 06.-án meghalt, volt már egy szívinfarktusa de meggyógyult, a halála váratlanul ért mindenkit. Amri néni azt gondolta rosszabb nem lehet annál, ami Oroszországban átélt,ma már tudja, hogy van annál rosszabb is, mikor valaki elveszti élete párját, akit pótolni senki nem tud, hiába veszi körül szerető család, a férje elvesztésekor olyan lelki beteg lett, hogy azt hitte nem éli túl. Testvére nagyon sokáig járt hozzá mindennap, nála is aludt, hogy enyhítse a magányát, ne legyen egyedül, akkor már ő is özvegy volt. Az élet megy tovább,ha a fájdalom nem is szűnt meg, enyhült idővel, ezzel kell élni. Amri néni orvoshoz sem megy soha,mostanában van egy kis problémája a cukorral, de a gyógyszert is a lányai íratják fel. Szerencsére mindkét lánya a Szakadáton él, segítik, amiben kell, nagyon odafigyelnek rá. Szeptemberben lesz 90 éves, kora ellenére ellátja magát, még mindig elég fürge és nagyon jó az emlékezete. Minden nap elsétál lányai kíséretében az idősklubba. Legnagyobb öröme a családja, gyermekei, vőjei, öt unokája és öt dédunokája.

 Kívánok további jó egészséget.

Köszönöm a beszélgetést:Takács Józsefné

Szakadát.2016.01.24.