Az utolsó Diósberényi sorkatona Péter volt 2001. augusztustól 9 hónapos sorkatonai szolgálatot teljesített.  Sok fiatal, szülői kísérettel érkezett a Szombathelyi kiképzőtáborba. Itt megyék szerint csoportosították őket, egy megyéből származó fiatalok egy századba került. Elfoglalták a köretet, ruhát kaptak és még aznap esküt tettek.  Kedden vonult be, de pénteken már haza is jöhetett. Általában kéthetente itthon volt, vagy rövid hétvégére/szombat-vasárnap/ vagy hosszúra /péntek –szombat-vasárnap/. Aki büntetésben volt attól megvonták a szabadságot. Egy körletben 12 voltak, emeletes ágyak, tollas párna, paplan, matrac és fehér ágyneműhuzat volt.7-8 személyre jutott egy zuhanyzó. A kiképzőtisztek másik épületben laktak. A kiképzőtábor kantinjában még sört is lehetett kapni. Nagyon jó volt az ellátás a konyhán azok dolgoztak, akik a civil életben is hasonló munkakörben voltak, de az előkészítő munkára, mosogatásra minden katonának felváltva kellett menni.  Reggel 6-kor keltek, reggeli torna már nem volt.  9-órakor volt takarodó,  külön engedéllyel lehetett tovább TV nézni, de nagyon könnyen adták az engedélyt.  Első héten elméleti oktatásban részesültek, lőfegyver működése, lőszerek hatásfoka, összetevője, rendfokozatokat tanulták és melyikhez ki és mi tartozik, ebből vizsgát tettek, akinek nem sikerült az újra vizsgázott. Elméleti képzés után alaki kiképzést volt. Egy éjszakai és egy nappali lövészeten vettek részt, 15és 30 Km menetgyakorlat volt teljes menet felszerelésben. Először lazán fogták fel a fegyelmet, de amikor a tisztek elkezdték a büntetéseket osztogatni, hamar rájöttek, hogy másképp kell viselkedni, mint otthon. Büntetés 20-25 fekvőtámasz, pár perc pihenő után lehetett újra kezdeni, a büntetés nagyságától függött, hogy összesen hányat kaptak, Péter 50 fekvőtámaszig jutott el, addigra megtanulta a rendet. Ha nem is volta túl nagy a szigor, be kellett tartani a szabályokat, figyelni kellett a rendezett öltözékre, leülni, távozni csak engedéllyel lehetett felettes jelenlétében. Hat-hét után Kaposvárra helyezték itt belső és külső őrséget ellátó őrkatona volt. .Egy nap őrség után egy nap pihenő következett. 8 órás váltásban voltak. 8 órát töltöttek az őrtoronyban vagy őrbódéban, ezt követte 8 órai készenlét ahol aludni nem lehetett, majd 8 óra pihenő. Őrség előtt orvosi vizsgálaton vettek részt, itt megkérdezték tőlük, hogy az elmúlt 24 órában fogyasztottak alkoholt vagy drogot? csak azt vizsgálták meg, akinek panasza volt. A fegyverraktár tározó helységében megkapták a 60 db lőszert, egyszerre 6 fő tározhatott be. Kaposváron a kantinban már nem lehetett sört kapni, de más tekintetben jobb volt az ellátás, mint a kiképzőtáborban. Itt nem csak a kultúr szobában, minden szobában volt TV. 16 voltak egy helységben, olajkályhával fűtöttek, napi 10 l olaj kellemes meleget biztosított, az ablakok nem valami jól záródtak, de megoldották a szigetelését a lepedő alatti pléddel. A szobákat szükség szerint takarították, a fürdőt naponta kétszer, a folyosót sáros időben akár 4-5- szőr is fel kellett mosni. Bevonuláskor a személyi igazolványt leadták, katonakönyvet kaptak helyette, ami 90% utazási kedvezményt biztosított számukra, ha kimenőmre mentek az írnoknak le kellett adni, így ellenőrizték, ha valaki nem ért vissza időre. Volt, aki úgy gondolta egyedül nem megy vissza a laktanyába, kapott is katonai kíséretet, hadbíróságot, két hónap elzárást, amit a Budapesti büntető században kellett letölteni,és ez a két hónap nem számított bele a szolgálati időbe, nem sok katonának jutott eszébe figyelmen kívül hagyni a visszatérési időpontot. Arra is felhívták a figyelmüket, hogy ha civil ruhában, de szolgálati idő alatt követ valaki el valamit akkor is hadbíróság elé kerül, és nagyobb a büntetés. Hazautazásnál nem volt kötelező a katonaruha viselet, ha mégis abban ment haza, szabály volt, hogy katonaruhában szórakozóhelyen nem tartózkodhattak. Laktanyából kifele és befele táskaellenőrzést tartottak. A zsold 6000Ft volt, ehhez még külön ellátást járt azokra a napokra, amikor szabadságon voltak. A legemlékezetesebb Péter számára a 2001. szeptember 11.-ei Amerika elleni légitámadás napja. Az egész laktanyában riadó készültség volt, mindent előkészítettek egy esetleges támadásra. 3-4-6 fős őrség volt, éleslőszerrel felszerelve. Péter szerint hasznos volt a katonaság, olyan dolgokat tanultak és tapasztaltak, meg amire máshol nincs lehetőség, egy bizonyos tudást, fegyelmet és alkalmazkodó készséget jelentett. Leszereléskor a katonakönyvét leadta a személyi igazolványát, visszakapta, lezárult egy korszak nem csak az ő életében, hanem sok fiatal életében.

Többé nincs kötelező-sorkatonai szolgálat. Biztos van, aki úgy érzi jó, hogy nincs már ez a kötelezettség, ,van aki szerint szükséges volna  a kiképzés a fiatalok részére. Aki volt katona jobban meg tudja ítélni,de lehet, hogy az emlékek megszépültek,ma már másképp látja, mint mikor ott volt. Napokbanolvastam MATUSZ GYULA. A LEGVIDÁMABB BARAKKTÓL GAGYILANDIG c,könyvet ebből szeretnék  egész röviden idézni,  a folytatása is érdekes.