Édesapám született berényi, sok történetet mesél a falú régi életről, és én minél idősebb vagyok, annál szívesebben hallgatom ezeket, a történeteket.  Sokat hallottam a kitelepítés körüli időszakról is, de én most nem erről szeretnék írni, hisz ezekről, a sorsokról már beszámoltak előttem. Az átélt történelem II. kötetét forgatva újra és újra elcsodálkozom, milyen nagy volt a falú, mennyi ember élt itt.  Pontos felmérés készült 1944 -48 közötti időszakról. Összehasonlításként szeretném mellétenni a mai adatokat. A világ változik és vele együtt az emberek is, mások az igények, és ezeket, az igényeket egy ilyen kis falú nem tudja biztosítani a fiatalok számára, ezért nagyobb községekben, városokban keresik a boldogulást. Ha a fiatalok, elmennek, mi marad? Elhagyott porták, düledező házak, szinte fáj az ember lelke, ahogy végig megy egy-egy utcán. Én még emlékszem, amikor a most romos házakban, még élet volt, az utcák tele voltak gyerekekkel. Milyen sokan  játszottunk a Bakonyi udvarban, pedig már az én gyerekkoromban is elkezdődött a falú fogyása. Télen az amúgy is szürke táj még lehangolóbb, jobban látszanak a lebontott házak romjai, nyáron meg mindent benő a gaz és az embermagasságú bokrok. A legszembetűnőbb változáson a Rákóczi utca ment keresztül, itt bontották le a legtöbb házat, itt van talán a legtöbb lakatlan, romos ház. Az én gyermekeim elköltöztek, az én unokáim nagy valószínűség szerint már nem fognak itt óvodába járni, talán csak nyaralni jönnek néha, mégsem tudom azt mondani, hogy nekem mindegy mi lesz  Diósberényel. Szívesen nézem, ha valami épül, szépül, és fáj látni az elhanyagolt, gondozatlan portákat. Mi kell ahhoz, hogy valaki itt maradjon? Nagyon nagy szeretet és elkötelezettség a falú iránt, tudom, hogy élnek itt fiatalok, akik így éreznek. Sajnos vannak, akik szeretnének, elmenni de nincs rá lehetőségük, így nem is törődnek a környezetükkel. A kisfalvakban sokkal nehezebb az élet, mint a városban, Debrei Hajni azt mondta nekem egyszer  „lehet ,hogy városban gazdagabban élnél, de nem biztos, hogy boldogabban”. Azt hiszem igaza volt, én, lehet, hogy máshol nem érezném jól magam, ezt már sosem fogom megtudni. De azt tudom, hogy a pénz nem boldogít csak jó, ha van, és ha nincs munkahely nincs pénz, nem lehet a számlákat kifizetni, és így sok fiatalnak nincs is más lehetősége, mint elhagyni a faluját akárhogy szeret is itt élni. Vajon 10-20 év múlva milyen adatokat lehet csatolni ehhez az összehasonlításhoz ?