Időközönként tanító is érkezett, aki az analfabétákat próbálta tanítani több - kevesebb sikerrel. Nekik a fegyverleadásnál is gondjuk volt, mert be kellett mondani a fegyver sorszámát. Aki nem tudott olvasni, annak színes szalagokat kötöttek a puska csövére és úgy azonosították. Aki ezekkel a fegyverekkel és egyébként is kiváló teljesítményt nyújtott, annak a szabadságával is bőkezűbben bántak. Bár nem biztos, hogy a bőkezű a legjobb szó, hiszen az eltáv még úgy sem volt túl sok. Előfordult az is, hogy valaki egy évig nem mehetett haza.Januárban újabb próba várt rájuk. A billentyűket nyomkodva ráz tőle a hideg, ahogy belegondolok miként keltek át januárban a Zala folyón. Derékig elmerülve kellett gázolniuk a víz tetején úszó jégtáblák között. Mikor átértek, hanyatt kellett feküdni, hogy a víz kifolyjon a csizmából, de az csak visszafolyt a nadrágba. Néhányuknak úgy bedagadt a lába, hogy a kórházba kellett vinni őket. Egészen pontosan a Festetics kastélyba szállították a gyengélkedőket, ahol jó ellátást kaptak. Az átkelés ellen ágálás nem volt, mert a szigor hatalmas keze hamar ökölbe szorult. Viszonylag könnyű volt fogdára is kerülni. Ott fapriccsen aludtak, napközben pedig dolgozniuk kellett, amit két őr felügyelt. És ha már a büntetéseknél tartunk, akkor Péterről újra ejtenünk kell néhány szót. Nem azért, mert egyedi az eset, hanem mert a történetbe szőtt egy humoros szálat is. Fontos azt tudni, hogy a hálókörletet naponta háromszor kellett felmosni, és azt is, hogy a lakók egymás boxait úgy lopkodták mint a biciklit. Persze próbálkoztak azzal, hogy elrejtik, de ha valaki képes leleményesen eldugni,akkor mindig lesz valaki olyan leleményes, hogy megtalálja. Ez történt Péterrel is, mert eltűnt a boxa. Kétségbe nem esett, mert megoldotta a csizma tisztítását fegyverolajjal, ám emiatt megbüntették. Fél óránként kellett csillogó csizmával a száz méterre lévő őrszobára szaladgálni, ám ne feledjük el, hogy mielőtt a fényesítésnek kezdhe-
tett volna, vissza kellett lopnia a boxot. Ezt, a csizmatisztítást és a százméteres sprintet teljesítette a fél órás szintidő alatt, de elfeledkezett arról, hogy ő a napos. Ez azt is jelenti, hogy neki kell gondoskodnia arról, hogy a napi háromszori felmosás megvalósuljon. Ez a rohangálás közben nem sikerült, ezért újabb büntetés járt. Pótolnia kellett a felmosást és többiek által a folyosóra kidobált csizmákat is neki kellett visszatennie rendben az ágyak mellé. Péter persze a büntetések ellenére sem veszítette el a humorérzékét és nekiállt visszapakolni
a lábbeliket az ágyak mellé gondosan ügyelve arra, hogy lehetőleg a nagy lábúak kis csizmát, a kis lábúak nagyot kapjanak, ahol pedig bizonytalan volt, ott megoldotta két balossal vagy jobbossal. Az is lehet, hogy nem volt olyan ágy, ami mellett két egyforma csizma állt volna. Másnap persze közvetlenül a csizmaosztás okozta káosz után jött ami várható volt. Megbüntették Pétert. A katona életében nem volt ritka a büntetés, ez azzal járt, hogy Wc-t, mosdót takarították, míg a többiek aludtak, és ha már nem pihenhettek, gondoskodtak a reggeli zűrzavarról, Péter is kereste a csizmáját vagy a kapcát, amiből néha öt is volt máskor egy sem, a csizma és a kapca összekeverése, rendszeres szórakozást biztosított a büntetésben levőknek,  Mindig egy ügyeletes és két napos volt, tiszt jelenlétében leülni nem lehetett. Zsoldot 30 Ft kaptak egy hónapban, ebből 3 Ft levontak békekölcsönre. Kantinban lehetett vásárolni de kevés kellett, napi 20 cigarettát, szappant, borotvahabot ingyen adták, pengére, levélpapírra költöttek, vagy egy-egy korsó sört vettek, ami 1 Ft 50 fillér volt. Egy év után az egyik barátja megsúgta, lehetőség van rendkívüli leszerelésre, akkor már házasember volt, volt egy fia is , a katonaélet meg nem nőt túlságosan a szívéhez úgy gondolta beadja a kérvényt. Sorakozón felolvasták a neveket, már azt hitte nem is szerelhet le,csak utolsó volt a listán.  Gyorsan elkészítették a fényképet a katonakönyvbe, azt csak leszereléskor kapta meg. Szintén egy barátjának köszönheti, hogy nem kellett megvárnia, míg a civil ruha odaér, hazajöhetett katonaruhában amit 14 napon belül kellett visszajuttatni.  Gyönkön volt a hadkiegészítő parancsnokság, itt kellett jelentkeznie ahová még katonaruhába ment,de már nem tisztelgett,  egy civilnek nem kellett. Péter számára éget ért a katonaélet.

                                                                                                                                          Folytatom