Ott hagytuk abba , hogy a fiatalok beköltöztek a hatalmas helységbe, amit egyetlen kályhával fűtöttek. A hálókörlet végében egy kultúrszoba is helyet kapott, ahol megírhatták leveleiket, csiszolhatták az elméjüket egy sakkjátszmával, vagy éppen kártyázhattak. A fürdőszoba igencsak passzolt a hálószobához, mert egy húsz méter hosszú vályú volt hideg vízzel. Ezek megismerésével Péter és katonatársai első napja eltelt, és a viszonyok ellenére nem is olyan rosszul, mert kedvesen fogadták őket a feletteseik. Másnap már élesebben hasítottak a szavak. Az első alvás után a felettesük olyan üvöltéssel igazgatta őket, hogy sokszor a torka is berekedt. Péter elmondása szerint nehéz volt megszokni a megalázó bánásmódot, de az ellenkezés nem jutott eszükbe. Egy idő után az üvöltés már fel sem tűnt, csak tették a dolgukat. Az ott töltött huszonnégy hónap alatt csak egy valaki lázadt fel, de őt többet nem látták. Nem tudni mi lett vele. Hat hét karantén alatt megfigyelték őket és alaki kiképzést kaptak. Ez abból állt, hogy egész nap meneteltek és a fordulásokat kellett megtanulniuk. A menetelés közben kötelező volt az énekszó és ha nem énekeltek elég szépen akkor gázálarcban kellett folytatniuk. Mikor 800 ember odacsapta a lábát, remegett a föld, szikrázott a szegéstalpú sarokvasas csizma. A hat hét után jött az eskütétel, amin civilek nem vehettek részt. Az eskütétel után már az üvöltözés is kicsit alább hagyott.Immár katonákként szolgáltak, tehát elindulhatott a fegyvernem kiképzés. Minden nap reggel hatkor ébresztő volt, amit kötelező tornával kellett leöblíteniük. Mindegy volt milyen az idő, hóban sárban is kellett kúszni a szögesdrót alatt, majd jöhetett a reggeli szemle. Sorakozó teljes menetfelszerelésben. Puska, gyalogsági ásó, géppuskatalp, hátizsák és tisztálkodószerek. Ezzel az eszköztárral meneteltek énekelve valamelyik gyakorlótérre a három közül. Délre már visszamentek a laktanyába,de ejtsünk pár szót az étkezésről ami nem volt valami bőséges,reggelire feketekávé és lebbencsleves, már az első nap megégette Péter szájpadlását a forró leves utána már többet nem kívánta inkább itta a kávét. Ebédre leves és valami fő fogás, elég tápláló volt ha nem is valami finom, vacsorára feketekávé, lebbencsleves vagy krumplileves, mindegyik étkezéshez 2 szelet kenyeret kaptak,legjobb a rizses hús volt. Plusz étellel járt, ha hadtápmunkán voltak, és mivel analfabéta századdal voltak egy helységben, akiket erre a munkára nem vittek, így többször jutottak a konyhára ami nagy öröm volt. Visszatérve a napi programra.ebéd után kezdődött a politikai tanfolyam, amely keretein belül a tiszt felolvasta nekik az előírt anyagot és visszakérdezte. Aki nem tudott válaszolni, annak némi dorgálásban volt része, amolyan katonás módon. Ezt négy óráig művelték, majd ötkor vacsora, hétig szabad foglalkozás, nyolckor takarodó. A szombat délután és a vasárnap szabad volt, ha nem voltak őrségben. Az őrség huszonnégy órás volt. Két órát kint a raktárnál, 2 órát pedig az őrszoba előtt kellett helyt állni, majd két óra pihenő és elölről az egész. Elfoglaltság mindig akadt. Negyven percig nem lehetett leállni, aztán kaptak egy megérdemelt tíz perc cigarettaszünetet. A Húsvétot ötvenen a Tapolcától hét kilómétterre lévő Diszel környéki fenyőerdőben ünnepelték. A még hideg kora tavaszi éjszakákat sátorral és a lapockájuk alá beadott védőoltással vészelték át. A táborhelytől két kilóméterre szaladt egy folyó, ahová futva jártak mosakodni, így egy füst alatt két programot is letudtak, mert a reggeli tornára már nem volt szükség ez után. Előkészítették az ezrednek a táborhelyet és mire azok odaértek már a vízvezeték is kész volt, utána maradt a reggeli torna és helyben mosakodás a hideg vízben.

                                                                                                                                                Folytatom