A sorkatonaság 2004 novemberében csukta le a szemét, hiszen ekkor szerelt le az utolsó kétezer katona. A múlt században még természetes része volt a fiatalemberek életének a szolgálat, bár nem szívesen vonultak be már akkor se. Utólag másképp értékelik a dolgot, mert valljuk be, egy nagy halom tapasztalatot beléjük pakolt a katonaság, jót és rosszat is. A Rákosi rendszerben a szolgálati idő huszonnégy hónap volt és a különböző fegyvernemekhez beosztott katonáknak , tiszteknek más-más ellátás és zsold járt.  Genszler Péternek 1954. november 13 -án kellett tiszteletét tennie a Tamási Hadkiegészítő Parancsnokságon. A gyalogságba sorozták be, majd egy tiszt kíséretében vonatra szállították őket anélkül, hogy elárulták volna az úti célt. A fiatal kopaszok egész úton találgatták, hogy vajon mi vár rájuk a sínek másik végén. Mikor elindultak a nap még fent volt, de a zalaegerszegi laktanyánál már sötétben szálltak ki. Az egészségügyi épület előtt sorakoztatták fel a legényeket, aztán tízesével mentek be, hogy kopaszra nyírják, majd fürdés után fertőtlenítsék őket. Megkapták a katonaruhát, vászonszárú csizmát, kapcát, priccsez nadrágot, gimnasztyorkát, hosszú posztó köpenyt és sapkát. A szervezettség kissé elkerülte a ruhák kiosztását, inkább amolyan egy ruha, egy ember logika alapján osztották a darabokat, ezért a fiatal katonák kiosztás után egymás között elcserélték, hogy mindenki a saját méretét hordhassa. Megközelítőleg. A ruházat elég kopott volt, a kimenőruha meg szintén, de az újabb volt. A civil ruhát elcsomagolták és hazaküldték. Egy darabig nem volt rá szükségük. Az ebédlőben elosztották őket századokra és az mivel hajnalban érkeztek lefeküdhettek délután kettőig. A rajtparancsnok elkísérte őket a szálláshelyükre, a 180 embernyi emeletes ággyal felszerelt konfortparacsicsomba. Mindegyik fekhelyhez egy hokedlit is adtak, ami fiókjában a tisztálkodószerek és a box kapott helyet. Ez a hokedli szolgált még a ruhájuk tárolására is, amit bizony precízen összehajtva kellett a tetejére tenni, különben fenyítés volt a vége. A fekhelyek előkészítésében nagy szerepet szántak az új lakóknak, mert az ágyakon szalmazsákok voltak, amiket a katonáknak kellett megtölteniük. Seprűnyéllel igazgatták a szalmát a zsákban mert a rosszul megtömött zsák épp úgy büntetést vont maga után, mint a rosszul összehajtott ruha vagy a rosszul bevetett ágy.

                                                                                                                                            Folytatom