Klambauer János bácsi itt született Berényben 1928 december 19-én. Szülői háza a Központi utca 237-ben volt - ma Ady Endre u. 7 ,már lebontották a házukat. János bácsi 4 évig járt a berényi iskolába és 5 évig a gyönki Tolnai Lajos gimnáziumba,Nem voltak továbbtanulási tervei, olyan szakmára sem gondolt amihez nem volt elég az itteni iskola, Vida tanító úr beszélte rá a szüleit, hogy gimnáziumban taníttassák tovább gyermeküket. Reggel és délután is gyalog tették meg az utat. Akkor is menni kellett, ha esett az eső, vagy a hó, akkor is, ha tűzött a nap. Nagy megpróbáltatás volt ez egy kicsi gyereknek.1944- ben édesapját elvitték katonának, nem tudták fizetni a tandíjat így abba hagyta a tanulást.1945-ben édesapja hazajött a fogságból, de bujkálni kényszerült ezért 46-ban Károly- pusztára költözött a család. A kitelepítés hírére visszajöttek Berénybe, de őket nem vitték Német országba. Házuk már nem volt, és mint annyian, ők is Regőlybe próbáltak boldogulni, ott volt cseléd 3 hónapig. Havi bére egy választási malac és ellátás volt, szállása, mint akkor a legtöbb szolga gyereknek az istállóban a jószág közt volt. 1947 márciustól -decemberig Berényben Riba Jóska bácsinál szolgált Itt egy hónapra 1 mázsa búzát és ellátást kapott és Regölybe járt napszámba.
Amikor elkezdték a laktanyákat építeni Pécsen akkor tanulta ki a kőműves szakmát. 6 hónapig tartott a tanfolyam, csak szakmai és gyakorlati oktatás volt. 1957-től kőművesként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Ha messze dolgoztak volt, hogy csak kéthetente tudott hazajönni. a családhoz. 1961.-től 82.-ig Fehérváron dolgozott az építőiparban, innen is csak hetente járt haza. A TÁÉV -től ment nyugdíjba ahol 6 évig dolgozott.
Feleségét szintén Berényből telepítették ki, Regölyben a malomban dolgozott. János bácsi már ott kezdett udvarolni Rézi néninek. Rézi néni testvére Schellenbergerné, Margit néni belépett a berényi TSZ-be, így kaptak a Kálvária utcán házat, ők 1952 -ben haza költöztek Esküvőjük 1953.február14 -én Berényben volt..50-60- a voltak, a közeli rokonok. Lakodalmat a kálvária utcai háznál tartották,Tillmann Károly bácsi harmonikázott. Ezekben, az években Varga Pál volt felelős az üres lakásokért, mivel a szülői házukban nem lakott senki megigényelték. A saját házukat megkapták, amit később ki is kellett fizetni. 1954 február 8-án született fia János, ma Liszkaszentgyörgyön él, két fia van. Jani lakatosnak tanult de most raktárvezetőként dolgozik. 1955. november 28 -án született lánya Vera . Ő közelebb, Hőgyészen lakik. Egy fia és egy lánya van és két fiú unokája. Egy munkahelyen a hőgyészi Szövődében dolgozott, ma már nyugdíjas. 1961 -ben vették az Iskola utcai házat, amiben most is lakik. Fehérvári munkahelyén építettek a dolgozóik részére lakásokat, könnyen kapott volna Ő is, de soha nem akart elköltözni Berényből, szeret itt élni és szereti a falusi életet. Mindig volt malac, tyúk, rengeteg nyúl, mert eladásra is nevelték, az istálló tele volt galambokkal, a gyerekek már unták is a sok galambhúst.
Sajnos 2006. október 1 -én, elvesztette feleségét. Rézi néni nagyon beteg volt. Lánya segítsége nélkül nem tudta volna itthon ápolni. Vera minden másnap jött segíteni, és most is minden héten haza jön, mind
íg talál munkát, ágyneműt mos, takarít. Fia messzebb lakik de, János bácsi tudja, mikor várja a telefonhívást, mert Jani sokszor telefonál. János bácsi szerencsére egészséges, semmilyen gyógyszert nem szed. Elfoglalja magát a ház körüli munkával, minden napra jut valami, szépen rendbe tartja a házát. Van egy kis szőlője, veteményes kertje, tart baromfit. Hétközben a falugondnok hozza neki az ebédet, hétvégén vagy Hőgyészre megy Verához, vagy főz magának. Kisebb dolgokat kimossa. - Nem olyan nagy dolog a mosás - mondja - csak beleteszem a vizet és a mosóport a gépe, beledobom a ruhát aztán had forogjon.
Élete legboldogabb napja az esküvője volt, és az első gyerek születése főleg, hogy fiú lett, de a lánya születésekor is nagyon boldog volt. - tette hozzá. A legnagyobb fájdalma felesége halála. Eleinte nagyon nehéz volt, de már belenyugodott, hisz tudja hogy ez az élet rendje, életet a halál követi. Kívánok János bácsinak további jó egészséget, maradjon még sokáig közöttünk.
Köszönöm a beszélgetést.
2008.december, Hugi
