Genszler Péter emlékei: "Haubitz Györgyné (Eppl)a Diósberény. Iskola u.6-ban élő bába nagyon sok berényi gyermeket segített a világra, orvosi táskát, fehér köpenyét vitte magával, úgy  vezette le a szülést.  1943 03.31. éjjelén született testvérem Elisabeth , a Rákóczi u.17-ben.  Jancsi öcsémmel a szomszéd szobában hallottuk  édesanyák vajúdását, egyszercsak valaki  kopogtatott az ablakon, "Hebamme Khádi gyere mert nálunk is baj van," a faluban csak ezen a néven hívták  a bábát, ő kiszólt ,"amint itt végzek megyek" ,  még az éjjel meglett a másik kislány is Schäffer Mári /Búzás Mártonné/ Petőfi u.12-ben."

Juhász Istvánné Genszler Erzsébet is  szinte az egész életét az egészségügyben töltötte amit szerinte csak szívvel, lélekkel és szeretettel szabad csinálni.1962.06.15 - 2007.06 01-ig a szekszárdi Balassa János  kórház dolgozója volt, a 45 év alatt soha nem érezte ,hogy nem szívesen megy dolgozni,jó kapcsolata volt a  kollégákkal és úgy érzi megbecsülték a munkáját. 1977-ben Budapesten miniszteri kitüntetést kapott amit Schultheisz Emil  egészségügyi miniszter adott át
 számára. 1989-ben kórházigazgatói dicséretedben részesült. Az utat ami  az egészségügy felé vezette ,a munkáját saját szavaival idézem:       "14 évesen ízületi gyulladást kaptam ,kezem lában bedagadt, három hónapot töltöttem kórházban,megtetszett az ott folyó munka,már akkor elhatároztam hogy ápolónő leszek, ez csak akkor egy álom volt mert 18 éves kortól képeztek ápolónőket,fiatalabbak nem dolgozhattak kórházban. 1957-ben végeztem el az általános iskolát,Komlóra mentem édesapámmal munkát keresni az építkezésem, konyhán vagy kőművesek mellett segédmunka lett volna,végül nem maradtam ott. Édesanyámnak segítettek a háztartásban, a
 földeken, ami munka volt abban. 1958- ban Hotváth Ilona almásfüzii  kertészetbe toborzott lányokat ,februárban Brettner Magda,Makrai Apollónia,Lizák Mariska,Locher Laura,Papp Ica,Szalai Juci,Szen
tes Ida és én útra keltünk. Végül ketten maradtunk Laurával aki később a kertészetben tanult tovább , a lányok lassan hazaszállingóztak,  én azt 
gondoltam ha hazajövök akkor mi lesz? édesanyám szeretetén kívül más nem vár,se munka se megélhetés, maradtam. Jól éreztem magam ott is, zöldséget, virágot termeltek,mindig az aktuális munkát csináltuk. Már akkor gépesítve volt a palántázás ,traktoron ültünk és csak dobáltuk a palántát a helyére, a többit a gép végezte. Szilágyi Erzsi egy hirdetést látott az újságban ,ápolónő képzés indult Pesten 17 éves kortól, barátnőim tudták mi az álmom,azonnal  szóltak. Postán elküldtem az életrajzomat amire meg is jött a válsz,hogy 1960 májusban lesz a felvételi vizsga és mit vigyünk magunkkal . Én azt úgy értelmeztem ,hogy már fel is vettek, azonnal felmondtam a kertészetben és közöltem ,hogy ettől kezdve Pestre megyek ápolónőnek. Másfél évet dolgoztam Almásfüzitőn, annak ellenére, hogy mindig ápolónőnek készültem szerettem ott dolgozni, elváláskor hullottak a könnyeim mint a záporeső, jó kapcsolatom volt a kollégákkal akik egyre mondogatták:" ugye visszajössz -ugye visszajössz" és én megígértem pedig nem akartam visszamenni.  Édesapámmal  éjjel gyalog mentünk a Szárazdi vasútállomásra , vállán vitte a bőröndömet. Öcsém Stefi akkor már Pesten volt kőműves tanuló ,
ő várt Kelenföldön és kísért el V. kerületi Váci utca 47. Vámos Ilona ápolónő és szülésnő képző iskolába . Mikor oda értem akkor láttam ,hogy rajtam kívül még 80 lány várakozik. Egy hétig tartott a felvételi ,minden nap behívtak 60-80 lányt  ebből 10-12 vettek fel, ott szembesültem vele, hogy  nem is olyan  biztos hogy én itt maradhatok. Írásbeli és szóbeli vizsga volt ,elbeszélgetés, hogy miért akarok ápolónő lenni, végül 60 lányt vettek fel, köztük voltam én is. Megkezdődött a két éves oktatás. Öt évfolyam tanult egyszerre,kollégium és az étkezés ingyenes volt ,villamosjegyet kaptunk ha gyakorlatra mentünk a kórházakba. Nagyon szigorú iskola és kollégium volt , portafelügyelet vigyázta az eltávozást, kedden 17-19 óráig ,szombat vasárnap este 20 óráig volt kimenő. Nem is gondoltunk szórakozásra ,arra se pénz se olyan ruha nem volt,de én annyira szerettem ott lenni, hogy nem is akartam kapun kívülre menni. A gyakorlati munka ideje változó volt,nagygyakorlatok hosszabb ideig tartottak. Ez alatt a két év alatt dolgoztam az Ilka utcai gyermekkórházban,Tétényi úti kórházban ,nagy gyakorlaton a Szent István kórház sebészeti és belgyógyászati osztályán, a végzősök már injekciózhattak,így 1962 tavaszán a nagy influenza járványkor Pesterzsébeti körzetben dolgoztam. Tanulmányaim alatt  harminc vizsgám volt,egy négyes a többi ötösre sikerült,1962 .05.28.-án jelessel  végeztem. Minden  osztályon megfordultam de legjobban a sebészetet szerettem. A kórházak elküldték az iskolának hány nővérre van szükségük , a végzősök három helyet jelölhettünk be hová szeretnének kerülni de az iskola döntötte el kit-hová küldenek. Én a szekszárdi kórház vezető főnővérének írtam,hogy szeretnék a sebészeten dolgozni, később megtudtam,hogy  ő is a Vámos Ilonában tanult,nem tudom ennek a levélnek volt köszönhető, vagy csak a véletlennek de Szekszárdra o
sztottak be. Öt nővért kért a kórház ,ebből hárman nem ide szerettek volna jönni de el kellett fogadni az iskola döntését,másfél év szakmai gyakorlatot kellett itt eltölteni, ha vakalaki idő előtt elment annak vissza kellet fizetni a tanítási költségeket. Mind az öten a sebészetre kértük magunkat, de csak egy mehetett, engem választottak ,ez a döntés meghatározta a következő 45 évemet. Első havi  fizetésem 1050 Ft volt.  Pár hónap után az intenzív osztályra kerestek ápolókat ,kis csapatot válogattak  ki munkájuk alapján,ebbe a csapatba én is bent voltam. A sebészetről sokszor  jöttek az intenzív osztályra,figyelték a munkánkat is. Mire lejárt a másfél év gyakorlati időm megkérdezték szeretnék-e műtősnő lenni, igent mondtam, 1964.02.01-től már  az általános sebészeti műtőben dolgoztam. Szeptemberben indult az egy éves iskola ,az órákat helyben tartották , vizsgázni 1965 09.11.-én pont az esküvőm előtt Pestre kellet menni. 70-es években levelezőn leérettségiztem.Vörös János főműtős nyugdíjazásakor Dr. Kelemen Endre főorvos felkért a megüresedett állás betöltésére,  nem vállaltam,számomra nagyobb örömet adott a munka mint vezetőnek lenni. Vezetőhelyettesként az általános sebészeti műtőből mentem nyugdíjba.10 éve vagyok nyugdíjas de sokszor álmodom ,hogy  újra a műtőben vagyok, újra élem a munka örömét,ami olyan sok évig olyan fontos volt számomra
, nagyon szerettem a munkámat soha nem akartam mást csinálni,minden nap egy kihívás volt, csak úgy lehetett odaállni, hogy ennek sikerülni kell. Úgy érzem nem tettem semmi különöset csak dolgoztam becsületesen és a lehetőségek megtaláltak.

   1962.az  első  munkanapomon .                                   2007.az utolsó munkanapomon.