Virág Andrásné, 1992.-óta szépíttette, gondozta templomunkat,végzi sekrestyési teendőket. Munkáját Nicter Jánosnétól, Mári nénitől vette át, aki betegsége miatt adta át a sok éven keresztül végzett odaadó szolgálatot.

 Margit néni sokáig főállás mellett végezte teendőit, „csak” szombaton és vasárnap ment  templomot takarítani, díszíteni,  hét közben a munkahelyén kellett helyt állnia. 2001-ben rokkant nyugdíjas lett,ettől kezdve  sokszor hétköznap is felment, ahogy a munka kívánta. Bár ideje több lett, ereje sajnos kevesebb, sokszor elkelt volna kis segítség, főleg nagytakarítások alkalmával. Egy-egy vallási ünnepre fel kellett készülni, mindegyiknek más- más a hagyományos menete. Kezdeti években sok segítséget kapott id Axt János bácsitól és Tillmann János bácsitól. Sokszor fordult tanácsért Hopp Ferenc Plébános Úrhoz, de ennyi év szolgálat után is szükség volt  Szabó József Esperes Úr útmutatóira. Egy tanfolyamon is részt vett Regőlyben. Pécsi Debóra nővér pályázata tette lehetővé az előadás sorozatot a templomi dolgozók részére.  Sokan voltak sekrestyések, hitoktatók, kántorok, igeliturgiát tartók a szép és tartalmas előadásokon,  3-4 hónapig tartott, hetente egyszer mentek szombaton, Az előadások nagyon összetettek voltak, párat említve: virágkötés, egyházi ünnepek előkészítése, lebonyolítása, étkezésnél a tálalás, de a családon belüli szeretetről is szó esett.,sokat tanultak. Az ott kapott "sekrestyés útmutató" könyvnek is  nagy hasznát vette.

 Évről-évre szebb, virágcsokrokat láthattunk templomunkban. Margit néni nagyon sokat tanult Hopp Ferenc Atyától, aki az egyszerűséget szerette, az élő virágot, ezért  kevés művirágot használ a díszítéshez, ha szükség volt rá akkor sok élő zöld növénnyel, kombinálja.  Nem mindegy hová mit került, a főoltárra mindig a szebb virágokat,  a magasabbakat választotta, hogy messziről is jól lehessen látni. A miséző oltárra alacsonyabbakat, mert a miséző papot nem takarhatta. Sok apró fogás volt, amit évek alatt sajátított el. Ha valaki misét mondatott szeretteiért sokszor gondoskodott virágról, volt aki kész csokrot hozott, volt aki rábízza a virágrendezést, de volt aki külön kérte, hogy hová tegye virágait.  Kevés pénz állt rendelkezésére, így virágboltból ritkán vásárolt, bár Hőgyészen kedvezményt kapott, mint rendszeresen visszatérő vásárló. Szívesen gondol Túri Róza nénire, aki, míg dolgozni tudott sok virága volt, sokszor adott a templom díszítésére, volt amikor készre kötött csokorral várta. Csak pár név akiktől évek alatt a legtöbb virágot kapta: Tóth Bözsike néni, Balaskó Mariska néni,Hajcskó Gizi néni, Manhaltné Axt Liszka. Ezen kívül is nagyon sok helyről, de mindenkit lehetetlen felsorolni. Margit néni számára egyre nehezebb lett ellátni a feladatait, az egészsége nem a régi. A sekrestyési munka is azok közé tartozik, amit szeretni kell, és csak szívvel lélekkel szabad csinálni,Margit néni azok közé tartozik, akik így dolgoztak.

Most meg kell barátkoznunk a gondolattal,hogy  sok-sok év szolgálat után  elhagyja  a templomot amit olyan nagy szeretettel gondozott,de elhagyja a falunkat is. Költözésének okát megértjük,gyermekeivel úgy döntöttek Tamásiban egy könnyebb élet vár rá,de Diósberény egy olyan embert veszít el akire számítani lehetett. Hiányozni fog a vidámsága, mert ahol ő ott van ott garantált a jókedv. Tiszta szívből reméljük,hogy megtalálja új otthonában is azt a baráti társaságot aki olyan szeretettel és tisztelettel veszi körül mint a mi kis falunk.

Kívánunk ehhez még sok-sok évig vidámságot,erőt,egészséget .

Soha nem feledje ,Berény mindig visszavárja, mert élhet bárhol a világban  mindig Berényi marad!